A Fekete Madonna oltalmában – 250 évvel ezelőtt szentelték fel Kópháza kegytemplomát

Szűz Mária Erzsébetnél való látogatásának, Sarlós Boldogasszony ünnepén adott hálát Kópháza község hívő népe és lakói az Ausztriából, Horvátországból és a környékből érkezett hívekkel zarándoktemplomuk felszentelésének 250. évfordulójáért. A július 2-án, szombaton délután megtartott szimpóziumot és a gyalogos zarándokok imádságos fogadását követően az ünnepi liturgiát Ägidius J. Zsifkovics kismartoni megyéspüspök vezette horvát, magyar és német nyelven Németh Antal kanonok, plébániai kormányzó és a környék papságának koncelebrálásával.

A hálaadásra gyalogos zarándokcsoportok érkeztek Kőszegről és környékéről, Bezenyéről, a Fertő-parti falvakból, Sopronkövesd és környékéről és az ausztriai Darázsfalváról (Trausdorf an der Wulka / Trajštof). Az ünnepet megtisztelték jelenlétükkel a horvát nemzetiség világi képviselői és egy a bosznia-hercegovinai Kiseljakból érkezett testvérkapcsolati delegáció Mladen Andrlić Horvátország budapesti nagykövetének vezetésével.

A jubileumi napon a Sarlós Boldogasszony-kegytemplom ünnepi konferenciának is helyet adott. A szimpóziumon bemutatták azt az oktatófilmet, amelyet a helyi nemzetiségi Nakovich Mihály Általános Iskola és Óvoda diákjai állítottak össze a templom építéstörténetéről és legendájáról, majd pedig Ägidius J. Zsifkovics kismartoni megyéspüspök horvát nyelven bemutatta a horvát nemzet és a külhonban élő horvát nemzetiség Mária-tiszteletének történelmi súlypontjait. A kópházi származású Egresits Ferenc prelátus, kanonok, győr-bácsai plébános előadását „A kópházi Szűzanya oltalmában” címmel az előadó betegség miatti távollétében Mogyorósi Ányos ugyancsak kópházi származású tihanyi bencés szerzetes olvasta fel. Miután Johann Karall sopronkertesi (Baumgarten / Panjgrt, Ausztria) plébános, a Kismartoni Püspökség egyháztörténésze a Kópházáról elszármázott papok és szerzetesek névsorát és lelkipásztori tevékenységét vázolta, Egresits József, a kópházi Szent Kristóf zarándokegyesület vezetője mutatta be a helyi hívek zarándoklatainak történetét és jelenét. Az elhangzott és írásban beérkezett előadásokról a közeljövőben horvát és magyar nyelven kiadványt fog megjelentetni a helyi Horvát Nemzetiségi Önkormányzat.

Az ünnepi szentmise homiliájának kezdetén a kismartoni főpásztor az Egyház és a templom építésének folyamatáról elmélkedett. „Amikor az ember az Isten házát építi, három dolog mindig ugyanaz benne. Az első az alap, aki maga Jézus Krisztus: ő mutatkozik meg az Ige asztalán és az oltáron, amelyen az áldozat megújul. Amikor az Egyház megújításáról gondolkozunk, az Úr szavából és az Eucharisztiából kell kiindulnunk – az Úr jelenlétéből a mi életünkben, aki útravalónk és útitársunk. Sokan jöttek különböző ideológiákkal, mégis eltűntek, mert alaptalan volt a létük.” Másodikként az oszlopok lényeges voltáról elmélkedett. „Jézus Krisztus az apostolokra, mint oszlopokra építette fel Egyházát. Ahogy az ősi mondás tartja: ahol Péter, ott az Egyház. Ezek az oszlopok hitünk garanciái a történelem viszontagságai közepette, hogy valóban az igaz hitet hordozzuk. Segítenek bennünket, hogy az igaz úton haladjunk. Ma moderné vált nem az apostolokra hallgatni, hanem újfajta apostolokat választani: a televíziót, az újságokat és egyéb véleményeket. Az oszlopok viszont szükségesek számunkra a közösség fejlődése érdekében.” A templomépítmény harmadik pótolhatatlan összetevője a sok kis téglának az összekapcsolódása. Így folytatta: „Legyünk mi, hívek, ennek a közösségnek élő kövei, mert élő részvétel nélkül ez a szent hely csak múzeum marad.”

Prédikációjának második felében Ägidius J. Zsifkovics az Istenanya jelenlétének üzenetére is reflektált. „Nálatok Magyarországon tanultam meg a három ’p’ fontosságát: pálinka, pogácsa, palacsinta. Ma viszont másfajta három ’p’-t kötnék a lelketekre: ’poslušnost’, azaz odahallgatás, engedelmesség, amely az Úristennel való élő kapcsolat alapja; ’poslužiti’, azaz szolgálni, mint ahogy Mária a kánai menyegzőn figyelmes lélekkel sietett a szükséget szenvedők segítségére; ’pohoditi’, azaz meglátogatni – mint ahogy Mária, úgy mi is látogassuk meg embertársainkat, legfőképpen azokat, akikről már mindenki megfeledkezett, kilépve zárt világunkból szívünkben Krisztus örömét elvivén hozzájuk.”

A szentmise végén Mogyorósi Ányos tihanyi bencés atya, a Győri Egyházmegye Horvát Pasztorális Tanácsának vezetője mondott köszönetet a kismartoni megyéspüspöknek, a megjelent pap- és szerzetestestvéreknek, a gyalogos zarándokoknak minden fáradalmukért és az ünnepi zarándoklat előkészítésében és lebonyolításában résztvevők nagylelkűségéért. Ányos atya a többnyelvű hálaadás végén kiemelte: „Imádkozzunk azért, hogy ez a szent hely példát adjon arra, hogyan tudja és akarja az ember az ő felebarátjának anyanyelvét megtanulni és ezáltal jobban érteni, megérteni és jól szolgálni őt. Hiszen ahol megértés és odafigyelés van, ott van emberség és béke.”

A szentmisét és az azt követő szeretetvendégséget a kópházi tamburások zenei szolgálata gazdagította.

A hálaadó szentmise itt nézhető vissza:

Győri Egyházmegye Horvát Pasztorális Tanács
Fotó: Csepregi Tibor Photography
Győri Egyházmegye Sajtóiroda (km)