Va obrambi Črne Madone ✝ A Fekete Madonna oltalmában
In der Obhut der Schwarzen Madonna ✝ Under the protection of the Black Madonna

Uspješno jubilarno shodišće u Celje

U baziliki Celja je nedilju dopodne bila svetačna sveta maša, ka je stala u znaku jubileja „100 ljet skupno hrvatsko shodišće u Celje“. Mašu u deseti dopodne je HRT, Hrvatska radio televizija uživo prenašala. A uz glavnoga celebranta biškupa Egidije Živkovića je sudjelivalo i pet biškupov iz Austrije, Hrvatske, Slovačke i Ugarske.

Prvo skupno hrvatsko shodišće u štajersko svetišće je organizirao 1923. ljeta Martin Meršić starji, ondašnji farnik Velikoga Borištofa. Pred tim su pravoda ljudi isto jur hodočastili u ovo najpoznatije austrijansko hodočasno mjesto. Ali pred tim su Hrvati imali shodišća s Nimci, je razložio dijecezanski biškup Egidije Živković.

Hrvatski farniki su pak odlučili da kanu imati vlašća shodišća na svojem materinskom jeziku i tako su počeli organizirati hrvatsko shodišće, ovako biškup Živković dalje. A odziv hrvatskih vjernikov i vjernic da je bio jako velik.


Biškup Egidije Živković je zadovoljan s jubilarnim shodišćem


Brojni subrati su skupa s biškupom Egidijom Živkovićem celebrirali jubilarnu mašu


Biškup Varaždina, Bože Radoš je prodikovao.

Uživo prenašanje za sve Hrvate širom svita
Biškup Živković je za jubilej pozvao sve biškupe iz susjedskih dijecezov, ali i one u ki živu Gradišćanski Hrvati kot i biškupa iz Varaždina. Jubilarnu mašu, ku je Hrvatska radiotelevizija (HRT) uživo prenašala su mogli pratiti svi Hrvati i sve Hrvatice širom svita, se veseli biškup Živković.

Muzički oblikovao ju je zbor Pax et bonum. U zboru jaču Gradišćanski Hrvati iz svih držav i različnih far iz kih hodočastu vjerniki u Celje, tako da je to bio glavni uzrok da oni oblikuju mašu, ovako biškup Živković dalje, ki jako pozitivno bilancira shodišće. Došlo da je opet čuda vjernikov različnih generacijov. Nažalost je za opaziti da je manje mladih, ali to da nije samo problem hrvatskoga naroda nego uopće, misli biškup. Na sve tri dane 100. skupnoga shodišća Hrvatov u Celje je polag biškupije Željezno došlo sve skupa prik 5.000 vjernikov.


Zbor Pax et bonum pod peljanjem Ive Šeparovića je muzički oblikovao mašu


Pri osebujnoj meditaciji je biškup Živković prikazao različno dugovanje, ko simbolično stoji za hodočasnike, kot na primjer cipele

Opet brojne hodočasne grupe iz svih krajev
Brojni vjerniki su i piše hodočastili u Celje. Samo subotu da ih je došlo već od 300, je potvrdio celjanski superior i prošecija svićami u subotu je pokazala da je zmožan broj hodočasnikov.

Biškup Egidije Živković je na početku maše pred milosnim oltarom jačio „Himnu Mariji Celjanskoj“ uz pratnju prikgraničnoga zbora „Pax et bonum“. Peljač zbora Ivo Šeparović je komponirao i napisao tekst ove nove himne.

50 ljet Putujuća Celjanska Marija
Pred pedesetimi ljeti je ondašnji biškup Štefan László započeo tradiciju predanja štatue Marije Celjanske, ku je farnik Martin Meršić mladji primio kot dar. Biškup László da je bio mišljenja, da neka ova štatua bude med ljudi u narodu a ne u ormaru, razlaže sadašnji biškup Živković. Pedeset ljet kašnje se je pokazalo da je to bila dobra ideja, ar je putovanje štatue Marije Celjanske jako važno za povezivanje hrvatskoga naroda, ali i na jezičnom i kulturnom polju, misli biškup Živković.


50 ljet Putujuća Celjanska Marija

Štatua Putujuće Celjanske Marije ljetos isto svečuje jubilej, naime 50 ljet putovanja po hrvatski fara. Kopija milosnoga kipa celjanske Majke Božje je prvi put 1973. ljeta krenula na putovanje.

Bila je dar hodočasnoga mjesta dugoljetnomu organizatoru hrvatskih shodišćev Martinu Meršiću mladjemu prilikom 50. obljetnice skupnih shodišćev. Ondašnji superior u Celju, pater Veremund je predao Martinu Meršiću štatuu kot uspomenu na svečevanje.

A biškup Željezna Štefan László je imao ideju štatuu dati putovati krez hrvatska sela. Kot prvo mjesto su se dogovorili za Veliki Borištof, kad je Martin Meršić starji organizirao prvo skupno hrvatsko shodišće u Celje. Predali su ju Karolu Horvatu, ondašnjemu farniku Borištofa. U medjuvrimenu je Putujuća Celjanska Marija boravila u brojni hrvatski fara u Gradišću, Ugarskoj a bila je i u Beču. Pojedine štacije Putujuće Celjanske Marije su ovde dokumentirane.

Pri završnoj svetoj večernji hrvatskoga shodišća u Celju, će Putujuća Celjanska Marija putovati iz sela, kade je ljeto dan boravi u selo, kade će boraviti do dojdućega hrvatskoga shodišća koncem augusta dojdućega ljeta.

2022: Kalištrof/Bajngrob 2021: Pandrof 2019/20: Celindof 2018: Narda
2017: Cogrštof 2016: Hrvatski Jandrof 2015: Čajta 2014: Uzlop 2013: Veliki Borištof
2012: Koljnof 2011: Stinjaki 2010: Beč i Bizonja 2009: Klimpuh 2008: Pinkovac
2007: Mjenovo 2006: Vorištan 2005: Čemba 2004: Čunovo 2003: Beč
2002: Filež 2001: Cindrof 2000: Petrovo Selo 1999: Novo Selo 1998: Trajštof
1997: Koljnof 1996: Vulkaprodrštof 1995: Čemba 1994: Frakanava 1993: Štikapron
1992: Hrvatski Židan 1991: Cogrštof 1990: Pandrof 1989: Stinjaki 1988: Vincjet
1987: Uzlop 1986: Ketelj 1985: Čajta 1984: Nova Gora 1983: Šuševo
1982: Celindof 1981: Čemba 1980: Čajta 1979: Vulkaprodrštof 1978: Pinkovac
1977: Hrvatski Cikljin 1976: Filež 1975: Pandrof 1974: Stinjaki 1973: Veliki Borištof

Putujuća Marija je bila dar
Štatua Putujuće Celjanske Marije je prvi put putovala pred točno 40-timi ljeti, ada 1973. ljeta. Ona je bila dar hodočasnoga mjesta dugoljetnomu organizatoru hrvatskih shodišćev Martinu Meršiću mladjemu prilikom 50. obljetnice skupnih shodišćev.

Tome Krojer se spominja na početak Putujuće Marije
Dugoljetni organizator hrvatskoga shodišća u Celje, monsignore Tome Krojer se još dobro spominja na to. Proslava je bila po glavnoj maši vani pred bazilikom. Bio je nazoči i hrvatski kardinal Franjo Kuharić, tako Krojer.

Ondašnji superior u Celju, pater Veremund je predao Martinu Meršiću štatuu kot uspomenu na svečevanje, se spominja Tome Krojer, ki je sidio uz biškupa Štefana Laszla. Biškup da se je najednoč skočio i rekao, da ima jednu ideju, tako Krojer. Rekao je: „Ovu štatuu ćemo dati putovati krez hrvatska sela“, se spominja farnik Tome Krojer.

Kot prvo mjesto su se dogovorili za Veliki Borištof, kad je Martin Meršić starji organizirao prvo skupno hrvatsko shodišće u Celje su ju predali Karolu Horvatu, ondašnjemu farniku Borištofa.

Razvitak shodišć k Putujućoj Celjanskoj Mariji
Tome Krojer je sam organizirao 30 ljet dugo celjansko shodišće. Kad je bio farnik Velikoga Borištofa je našao sliku, kade je Putujuća Celjanska Marija stala na zbočnom oltaru. Onda da se ništ posebnoga nije priredilo su mu povidali ljudi, tako Krojer. Štatuu da su jednostavno pri hrvatskom shodišću dalje dali fari Stinjaki. Vjerniki iz Stinjakov su onda došli u nošnja. To da je bilo jur svetačnije, je rekao Krojer. Onda je to pak naraslo, tako da su se počele priredjivati posebne maše. Stoprv u 1990i ljeti su počela vlašća shodišća Putujućoj Celjanskoj Mariji, je rekao Tome Krojer.

Vrhunci su bili 1. gostovanje u Ugarskoj i u Beču
Ganutljivo da je bilo prvo gostovanje Putujuće Celjanske Marije prik granice u Ugarskoj, u Hrvatskom Židanu 1992. ljeta. A jedan od najlipših doživljejev da je za njega bilo gostovanje u Beču 2004. ljeta, kade su u katedrali imali svečevanje. To da su zaistinu bili vrhunci, je rekao dugoljetni organizator hrvatskih shodišćev, monsignore Tome Krojer.

Spomentabla na jubilarno shodišće
U kapeli svetoga Benedikta u baziliki u Celju spominje ploča na 50. obljetnicu hrvatskoga shodišća 1973. ljeta.


100 ljet skupno shodišće Hrvatov u Celje

U Celju završava nedilju, 27. augusta predanjem Putujuće Celjanske Marije u 14.00 otpodne od fare Kalištrof/Bajngrob na faru Vincjet jubilarno 100. skupno shodišće Hrvatov u Celje, austrijansko nacionalno svetišće u Štajerskoj k „Velikoj Majki Austrije, Majki slavskih narodov, Velikoj Gospi Ugar“.

Do 1923. ljeta su fare hodočastile svaka za sebe u Celje piše, kašnje vlakom. Prvo skupno hrvatsko shodišće u Celje je organizirao 1923. ljeta Martin Meršić starji. Velikoborištofski farnik je naime bio razočaran od celjanskoga shodišća s livčanskim desetnikom Matom Heiszom 1922. ljeta, pri kom da je bilo već Hrvatov nego Nimac, ali Nimci da su imali svagdir prednost.

Prvo shodišće na inicijativu Martina Meršića starjega
Tako su hrvatski svećeniki na konferenciji dolučili održanje posebnoga skupnoga hrvatskoga shodišća. Organizirali su je od 4. do 6. septembra 1923. ljeta. 516 hodočasnikov je došlo posebnim vlakom, Hrvati i Nimci. Med njimi je bilo 268 Hrvatov iz 12 gradišćanskih sel i 5 hrvatskih duhovnikov. Borištofski kapelan Martin Meršić je orgulao. Od 1939. do 1946. je zbog boja prekinuto skupno hrvatsko shodišće u Celje a ispalo je i 2020. ljeta zbog korone.

Shodišće u Celje jur 1692. po dobitku nad Turki
Gradišćanski Hrvati su i pred upeljanjem oficijelnoga termina koncem augusta redovito hodočastili u Celje. Prvo poznato shodišće je bilo 1692. ljeta. Peljao je je knez Pavao Esterházy, ki je skupa s 11.200 ljudi piše išao u Celje, da se zahvali Majki Božjoj za dobitak nad Turki 1683. ljeta. Esterházy je onda bio vlastelin mnogih hrvatskih sel u sjevernom i u sridnjem Gradišću.


Kópházi iskolások zarándoklata Császárfaluba (Kaisersdorf, Kalištrof – A)

A kópházi Nakovich Mihály-iskola növendékei az idei esztendőben is felkeresték a mariazelli Szűzanya Kaisersdorfban található kegyhelyét.

A múlt század húszas éveinek elején Horváth Ignác, horvát plébános a mariazelli bencések vezetéséhez fordult azzal a kéréssel, hogy engedélyezzenek másolatot készíteni a mariazelli Szűzanyáról. Azzal indokolta kérését, hogy akik nem tudnak elzarándokolni betegségük vagy öreg koruk okán Mariazellbe, azoknak lehetőségük legyen az időről időre más falu templomába kerülő szobor előtt egy csendes órában hódolni a Szűzanyának. Horváth Ignácnak köszönhetően ez meg is valósult. 1926 óta minden évben más-más horvát faluban van ez a szobor.

2022. augusztusától az ausztriai Kaisersdorfban – horvát nevén Kalištrof – imádkozhatunk egy éven át a mariazelli Szűzanya szobra előtt.

Kópházán már kétszer – 1997-ben és 2012-ben – köszönthették a Szűzanya szobrát, és egy évig fogadhatták az ide érkező zarándokokat. Az iskolások (a pandémia éveit leszámítva) 2006-tól minden évben elzarándokoltak Mária kegyszobrához. Ha közelebb volt, akkor gyalog, távolabbi helyekre pedig autóbusszal.

Nem volt ez másként idén sem. Mintegy 60 kisgyerek készülődött a nagy útra. Csatlakoztak hozzájuk a kópházi Szent Kristóf Zarándok Egyesület tagjai, valamint más kópházi felnőttek is, így 100 fősre duzzadt a zarándokcsoport. A gyalogosok reggel 6 órakor indultak a 28 km-es útra a kópházi kegytemplom elől. Az iskolások és az idősek pedig autóbusszal utaztak Kaisersdorfba, Szarka Gábor atya lelki vezetésével.

Szívmelengető látvány volt a kaisersdorfi templom padjaiban ülő sok Nakovich-pólós kisgyerek. Kifejezték az egységet, a közös akaratot, az összetartozást – nemcsak az iskolában, hanem a Mária-tiszteletben is. A hangosan zúgó közös ének – a csengő gyerekhangokkal – még abban is áhítatot ébresztett, akit eddig nem érintett meg mélyebben ez a fajta lelkiség. S bár a körmenet ideje alatt szemerkélni kezdett az eső, a buzgó imát és a mély ájtatosságot ez sem zavarta meg. Jó volt szívből fakadó hittel Máriát köszönteni.

Forrás és fotó: Sárközi Ágnes iskolaigazgató / Nakovich Mihály Általános Iskola és Óvoda
Győri Egyházmegye Sajtóiroda (km)


Máriáért zúgtak a harangok Kópházán

Ünnepélyes rendezvénysorozat helyszíne volt a kópházi Sarlós Boldogasszony-kegytemplom április 18-án. A híveket és az érdeklődőket egyedi kiállítás várta, amelyen megcsodálhatták a kegyszobor eddig nem látott öltöztető ruháit. Oltalmad alá futunk címmel Perger Gyula néprajzkutató tartott előadást, a nap végén pedig szentmisében adtak hálát a rendezvényért.

A tavaly 250 éves felszentelését ünneplő templom ismét ünnepi díszbe öltözött: tizenhét paravánon csodálhatták meg az érdeklődők az oltárt díszítő Mária-kegyszobor öltöztetős ruháit. A legrégebbi ruha korát nem is tudják, de van öltözet 1848-ból és 1917-ből is. Sok öltözetet készíttettek hálából a hívek: hogy épségben jöttek haza a háborúból, hogy túléltek nagy katasztrófákat, felgyógyultak betegségekből, de egyszerűen Mária-tiszteletből is.

Miért fontosak ezek az események? Lelki életünk építőkövei ezek a meghitt alkalmak, amikor hitéleti múltunk relikviái elevenednek meg. A helyiek, az idősebbek értékelik igazán ezeket, akik elérzékenyülve, könnyes szemmel járták körbe a kiállítást, mindegyik darabhoz volt egy-két gondolatuk, történetük. A ruhákon át megelevenedett a múltjuk.

Vajon hová is lennénk a gyökereink nélkül? Szélben szálló kórók volnánk, amelyeket kényére-kedvére hány-vet a vihar. Kellenek a tartóoszlopok, a támasztékok, az igazodási pontok, amik a helyes úton tartanak és nem engednek eltévelyedni. Ez a kiállítás – a hozzá fűződő előadással, a filmmel, az iskolások tamburajátékával, az azt követő hálaadó szentmisével ilyen – múltat, jelent, jövőt összekötő esemény volt.

Kópházán található a Magyarországon fellelhető egyik legjelentősebb loretói Mária-szobor. A XVII. században készült szobrot gróf Nádasdy III. Ferenc adományozta a községnek. A 92 kg súlyú, 100 cm magas, 70 cm átmérőjű Mária-szobor fertőrákosi homokkőből faragott. Az álló Fekete Máriát gyönyörűen díszítve, koronával, nyaklánccal láthatjuk, karján a hasonlóan ékesített kisded Jézussal. A fekete színű műremek öltözet nélkül is impozáns alkotás. Fenségességét, magasztosságát kiemelik a liturgikus évhez igazodó kézzel hímzett, színpompás, egyedi öltözetek.

A kiállítás megálmodója és megszervezője Póczáné Németh Alojzia, a kisfilmet Brindza Gyöngyi készítette. Perger Gyula rendkívül érdekes előadást tartott Oltalmad alá futunk címmel. Az iskolai tamburásokat, akik zenei aláfestésükkel emelték az alkalom ünnepélyességét, Balogh Szabina tanárnő készítette fel.

Szarka Gábor hálaadó szentmiséjével és áldásával lett teljes a kópházi Sarlós Boldogasszony-templomban megrendezett megható és emelkedett ünnepi rendezvény.

Forrás: Sárközi Ágnes / Győri Egyházmegye
Fotó: Sárközi Ágnes, Pete-Pikó Józsefné

Magyar Kurír


A Fekete Madonna oltalmában – rövidfilm a kópházi kegytemplomról

A kópházi Sarlós Boldogasszony-templom fennállásának kétszázötven éves évfordulója alkalmából készített rövidfilmet Bárány Krisztián, aki korábban a soproni népszavazásról és a limanowai csatáról forgatott dokumentumfilmeket.

Noha Bárány Krisztián eddigi munkáiból is sugárzik a történelem iránti rajongás, a Kópházán található búcsújáróhely történetét nem az elmúlt kétszázötven év eseményein, hanem a jelenen keresztül szerette volna bemutatni. Ezért döntött úgy, hogy alkotótársaival végigkísérik útjukon a környékről a július 2-i Nagyboldogasszony-napi búcsúra érkező zarándokokat, és bemutatják Németh Antal és Mogyorósi Márk Ányos atya történetét. „Úgy gondoltuk, hogy ez a film akkor lesz jó, ha nem a történelmi adatokat, hanem ennek az élő, sok fiatalt is magába foglaló közösségnek a lelkiségét, tagjainak személyiségét és belső motivációját mutatjuk meg” – mesél a rövidfilm irányainak meghatározásáról.

A felvételek a tavalyi búcsújárás alkalmával készültek. A Nagyboldogasszony-búcsúnak nagyon régre visszatekintő hagyományai vannak, nem csak a kópháziak körében. „Ez a település a szó szoros értelmében a találkozások helye. Burgenland területéről horvát nemzetiségűek ugyanúgy érkeznek, mint a környékbeli magyar falvakból. Kópházán pedig egyszerre van jelen a magyar és az erős horvát nemzetiségi hagyomány, amire a helyiek rendkívül büszkék is.”

A rövidfilmben megjelenő két atya, Németh Antal és Mogyorósi Márk Ányos történetén keresztül a néző számára is érezhetővé válik a kegyhely óriási ereje, hiszen a sorsukat meghatározó döntéseik is szülőhelyükhöz, Kópházához kötődnek.

„Megható volt megismerni őket. Németh Antal atya már gyerekkorában, a nagyanyja ölében ülve, a Fekete Madonnát csodálva magába szívta ennek a szent helynek az erejét, és ez is kellett ahhoz, hogy életét a szolgálatra tegye fel. Mogyorósi Márk Ányos tihanyi bencés szerzetes szintén kópházi születésű, akinek egész életútjára kihatott a Fekete Madonna-kultusz.”

Legyen szó akár a soproni népszavazás történetéről, a limanowai csata hőseinek emlékezetéről, a tihanyi bencés apátság múltjáról vagy a kópházi Fekete Madonna kegytemplomáról, Bárány Krisztián számára a legfontosabb az őszinteség: „Bármilyen témát is dolgozok fel, mindig az az indíttatás, hogy imádom a történelmet, meg akarom ismerni a múltunkat. Mindemellett sosem tévesztem szem elől, hogy alkotóként felelős vagyok azért, hogy hitelesen, objektíven és érdekesen adjam át a történeteket, melyekben végső soron mindig a hazaszeretetről mesélünk.”

Eleonóra meghallgatott imája

A kópházi Magyarország egyetlen loretói Fekete Madonna búcsújáró kegytemploma, melynek története egészen a 17. századig nyúlik vissza. A szobrot Nádasdy Ferenc országbíró hozta magával a Lorettom nevű helységből, ahol támogatásával épült fel a szervita kolostor. Nádasdy Ferenc sokat betegeskedő Eleonóra nevű lánya nagyon szerette a kópházi erdőben álló kis kápolnát. Eleonóra egy súlyos betegsége alkalmával fogadalmat tett a Szűzanyának, hogy ha segíti a gyógyulását, életét Istennek szentelve kolostorba vonul. A lány felépült, szülei azonban más utat szántak neki: elhatározták, hogy férjhez adják. Bár Eleonóra vágyott fogadalma teljesítésére, nem mondott ellent szüleinek. Megtörtént az esküvő, elkezdődött a lakodalom, Eleonóra azonban egy ablakmélyedésbe húzódva imádkozott Istenhez, hogy vegye őt magához. Ekkor hirtelen vihar támadt, és egy villám csapott le a lányra, aki azonnal meghalt. A megrendült édesapa, Nádasdy Ferenc lánya emlékére 1670-ben kőkápolnát építtetett, melyben a lány végső nyugalomra talált.

MAGYAR KRÓNIKA


Unter dem Schutz der Schwarzen Madonna

Neben dem Christentum wird die Gemeinde um Kópháza durch lokale, ungarische und kroatische Identität zusammengeschmiedet, und im Referendum von 1921 stimmten 70 Prozent für die Zugehörigkeit zu Ungarn. Dies ist das Hauptthema des Films Unter dem Schutz der Schwarzen Madonna, den Sie sich unten ansehen können!

Im vergangenen Jahr war es ein Vierteljahrtausend her, seit die Kirche Unserer Lieben Frau von Sarlós in Kópháza geweiht wurde. Ungarische, kroatische und deutschsprachige Menschen nehmen seit Hunderten von Jahren gemeinsam an der Kópház-Wallfahrt teil. Die Region wurde durch die Grenzveränderungen nach dem Ersten Weltkrieg in zwei Teile geteilt, und die Teilung wurde später durch den Eisernen Vorhang verschärft, aber der starke Gemeinschaftsglaube überlebte die Prüfungen.

Dank der durchlässigen Grenzen nehmen inzwischen auch Gemeinden aus Ungarn regelmäßig an der kroatischen Wallfahrt nach Mariazell teil, und auch Gläubige aus Österreich kommen zum Ausgangspunkt nach Kópház. Neben dem Christentum wird die Gemeinde um Kópháza durch lokale, ungarische und kroatische Identität zusammengeschmiedet.

Das während der Türkenzeit entvölkerte Dorf wurde im 16. Jahrhundert von Kroaten besiedelt, und noch heute behauptet fast die Hälfte der Bevölkerung, Kroaten zu sein. Sie bewahrten ihre nationale Identität über Jahrhunderte hinweg, während sie ihrer Heimat treu blieben.

IM FREIHEITSKAMPF VON 1848/49 SCHLOSSEN SIE SICH NICHT JELAČIĆ BÁN, SONDERN DER UNGARISCHEN ARMEE AN, UND BEIM REFERENDUM VON 1921 STIMMTEN 70 PROZENT VON IHNEN FÜR DIE ZUGEHÖRIGKEIT ZU UNGARN.

Glaube, friedliches Zusammenleben und miteinander kompatible Identitäten, die Kultur und Gemeinschaft bereichern, sind die zentralen Themen des Imagefilms „Unter dem Schutz der Schwarzen Madonna“.

Das zehnminütige Werk wird von Krisztián Bárány, Leiter von FilmEver, aufgenommen, der zuvor Werke wie The Holy Crown und In Search of Our Coronation Treasures, The Peace of God – Introducing the Tihany Benedictines, Transylvania – Between Heaven and Earth und produziert hat Diejenigen, die für das Vaterland gestimmt haben – Sopron 1921

Der Kurzfilm kann auf dem offiziellen YouTube-Kanal der Kroatischen Nationalen Selbstverwaltung von Kópháza angesehen werden.

civilek.info